Az idézet a cikk Facebookon közzétett bejegyzéséből származik, ami 2022.08.11-én lett közzé téve:

"Egy játszótéren találkoztam azzal az édesanyával, aki arról panaszkodott, hogy a gyerek mellett semmi élete nincs, ráadásul mindig olyan fáradt, hogy foglalkozni se tud vele rendesen. Dolgozni még nem szeretne visszamenni, csak arra vágyik, hogy nyugodtan megigya a napi kávéját. Önző lenne? És az az anya, aki évekig szoptat, és évvesztes gyermekét csak 3,5 évesen viszi először gyerekközösségbe, nevezetesen az óvodába? Pontosan mikortól van szüksége a gyereknek gyerektársaságra? És milyen formában? Az útvesztőben Szalai Katalin klinikai szakpszichológus segít eligazodni. "Szeretném nyugodtan meginni a napi kávémat, ezért elkezdjük a bölcsit!" - Mikortól van szüksége gyerektársaságra? 

A következőkben olvasható reakciót öt gyerekkel a hátam mögött írtam le, mindegyikkel más élethelyzetben kezdtük az ovit, és csak a legkisebb szorult bölcsödébe ideje korán. 

 El sem olvastam a cikket, teljesen kivan már a szőröm, hogy folyamatosan ilyen cikkekkel, pláne a jól megfogalmazott idióta címükkel nyitnak vitát teljesen alapvető dolgokról. Amellett hogy ANYÁK ÉS APÁK vagyunk, valahogy nem szűnik meg az sem, hogy szeretnénk nyugodtan sz@rni a világra öt rohadt percig. Nagyjából a terhesség első 1-3 hete telik nyugodtan (vagy régóta várt babáknál az sem), onnantól pedig garantálom hogy életetek végéig lesz egy alapvető szint, ami arról szól, mi van a gyerekkel. A helyzet az első 3 év (+40 hét a pocakban) alatt a legdurvább, gyakorlatilag rettegsz, hogy van-e szívhang, megfelelően fejlődik-e, és még sorolhatnám. Amint kint van a világon, ez hatványozódik. Életben kellene tartani, gondoskodni róla, esetenként súlyos alváshiánnyal küszködve. Igenis, jár a szülőknek egy kis nyugalom. Igenis, jár az a nyugodt kávé, habár legtöbbünk kínjában röhögve csukja rá a mikró ajtaját a korábban ott felejtett adagra, ami mellé most csinált másikat... És a gyerek egyedi közösségi igénye mellett valljuk be, nem mindegy hogy egyáltalán van-e bölcsöde, ahova beveszik! Ha már itt tartunk, van ahol másfél évesen be kell az igényeit teljesen figyelmen kívül hagyva tolni, mert vissza kényszerül a szülő dolgozni. Szóval, ahelyett hogy ilyen uszítgatások mennek, inkább olyan cikkekre lenne szükség, hogyan tudják a szülők, a család támogatni egymást, hogy lehetőleg ne kattanjon be a gyereke mellett senki. Nem vagyunk egyformák, nem lehet elvárni (habár ez az ország erről szól: elvárunk, de 250 százalékot mindenhol és mindenkitől) hogy egyformán rózsaszín felhők között teljen a gyed/gyes ideje, mert a sok tudatmódosító reklám erre kalibrált minket. Nem cukormáz. Büdös. Babakakás. Hányásos. Taknyos, pisis, visítós, olyan frekvencián, mintha a halál sercegtetné a kaszájával a bőrét, szeparációs, rajtadalvós, zombi üzemmódos. És mikor rád mosolyog, néha kisüt a nap. Lassan egyre több lesz a napsütés, majd fokozatosan lesznek jobb-rosszabb időszakok. És egyszer csak azt veszed észre, hogy felnőtt, és ugyanúgy küzd az unokáddal, mint te vele. Tudni fogod, hogyan segíts neki. Most is.