40 és annyi...

40 és annyi...

Cikkreakció: húzzuk vérpadra a rossz anyákat 1;

Reagálás a családi lap "Szeretném nyugodtan meginni a napi kávémat, ezért elkezdjük a bölcsit!" cikkére

2022. augusztus 12. - ByAdel

Az idézet a cikk Facebookon közzétett bejegyzéséből származik, ami 2022.08.11-én lett közzé téve:

"Egy játszótéren találkoztam azzal az édesanyával, aki arról panaszkodott, hogy a gyerek mellett semmi élete nincs, ráadásul mindig olyan fáradt, hogy foglalkozni se tud vele rendesen. Dolgozni még nem szeretne visszamenni, csak arra vágyik, hogy nyugodtan megigya a napi kávéját. Önző lenne? És az az anya, aki évekig szoptat, és évvesztes gyermekét csak 3,5 évesen viszi először gyerekközösségbe, nevezetesen az óvodába? Pontosan mikortól van szüksége a gyereknek gyerektársaságra? És milyen formában? Az útvesztőben Szalai Katalin klinikai szakpszichológus segít eligazodni. "Szeretném nyugodtan meginni a napi kávémat, ezért elkezdjük a bölcsit!" - Mikortól van szüksége gyerektársaságra? 

A következőkben olvasható reakciót öt gyerekkel a hátam mögött írtam le, mindegyikkel más élethelyzetben kezdtük az ovit, és csak a legkisebb szorult bölcsödébe ideje korán. 

 El sem olvastam a cikket, teljesen kivan már a szőröm, hogy folyamatosan ilyen cikkekkel, pláne a jól megfogalmazott idióta címükkel nyitnak vitát teljesen alapvető dolgokról. Amellett hogy ANYÁK ÉS APÁK vagyunk, valahogy nem szűnik meg az sem, hogy szeretnénk nyugodtan sz@rni a világra öt rohadt percig. Nagyjából a terhesség első 1-3 hete telik nyugodtan (vagy régóta várt babáknál az sem), onnantól pedig garantálom hogy életetek végéig lesz egy alapvető szint, ami arról szól, mi van a gyerekkel. A helyzet az első 3 év (+40 hét a pocakban) alatt a legdurvább, gyakorlatilag rettegsz, hogy van-e szívhang, megfelelően fejlődik-e, és még sorolhatnám. Amint kint van a világon, ez hatványozódik. Életben kellene tartani, gondoskodni róla, esetenként súlyos alváshiánnyal küszködve. Igenis, jár a szülőknek egy kis nyugalom. Igenis, jár az a nyugodt kávé, habár legtöbbünk kínjában röhögve csukja rá a mikró ajtaját a korábban ott felejtett adagra, ami mellé most csinált másikat... És a gyerek egyedi közösségi igénye mellett valljuk be, nem mindegy hogy egyáltalán van-e bölcsöde, ahova beveszik! Ha már itt tartunk, van ahol másfél évesen be kell az igényeit teljesen figyelmen kívül hagyva tolni, mert vissza kényszerül a szülő dolgozni. Szóval, ahelyett hogy ilyen uszítgatások mennek, inkább olyan cikkekre lenne szükség, hogyan tudják a szülők, a család támogatni egymást, hogy lehetőleg ne kattanjon be a gyereke mellett senki. Nem vagyunk egyformák, nem lehet elvárni (habár ez az ország erről szól: elvárunk, de 250 százalékot mindenhol és mindenkitől) hogy egyformán rózsaszín felhők között teljen a gyed/gyes ideje, mert a sok tudatmódosító reklám erre kalibrált minket. Nem cukormáz. Büdös. Babakakás. Hányásos. Taknyos, pisis, visítós, olyan frekvencián, mintha a halál sercegtetné a kaszájával a bőrét, szeparációs, rajtadalvós, zombi üzemmódos. És mikor rád mosolyog, néha kisüt a nap. Lassan egyre több lesz a napsütés, majd fokozatosan lesznek jobb-rosszabb időszakok. És egyszer csak azt veszed észre, hogy felnőtt, és ugyanúgy küzd az unokáddal, mint te vele. Tudni fogod, hogyan segíts neki. Most is. 

40 és annyi...

Kedves Olvasó! 

 

 Remélem, nem okoz nagy csalódást, amikor idetalálsz, mert bevallom őszintén ennél testhez állóbb kategóriát nem találtam...

2022 van, mindenki írhat, aki csak akar, szóval bele vetem magam én is. Idén töltöttem be a negyvenet, öt gyerekem van, és komolyan mondhatom, azt hittem hét évvel ezelőtt, szívem alatt az ötödikkel, hogy ez egy bónusz terhesség, bónusz baba, miénk a világ. Nagyjából napra pontosan most hét éve dobtam be a törölközőt, és utána persze semmi nem úgy alakult, ahogy terveztem. 

Szóval nem fogok most önéletrajzot írni, ezt a felületet inkább csak feszültség levezetőnek használom. Jó szórakozást hozzá! 

süti beállítások módosítása